61 év börtön igazságtalanul - A temerini fiúk története
2004-2011 Hét és fél éve börtönben !


Budaházy György, Szász Endre István, Tóásó Előd, ifj. Máriás István, Illés Zsolt, Szakáll Zoltán, Uracs József, Horváth Árpád. Ami a közös ezekben a személyekben, hogy mindannyian magyarok, hazafiak, ugyanakkor mindegyikük politikai okból kifolyólag börtönben sínylődik. Lesz-e valaha igazságtétel az ellenük folytatott, sokszor megalapozottan koncepciósnak nevezhető eljárásban? A mi értelmezésünkben ez azt is jelenti, hogy a politikai foglyok amnesztiát kapnak, az országot szétrabló politikusbűnözők pedig váltják őket a börtönben.Budaházy és Szaszka Magyarországon raboskodik, Tóásó Előd Bolíviában, ugyanakkor az öt temerini fiú Szerbiában. Ismerkedjünk meg most a délvidéki fiúk történetével.
A vajdasági Temerin község az Újvidék és Becse közötti főúton található, mintegy 20 km-re Újvidéktől. Temerin a Dél-Bácskai körzetben községi központ rangot visel és közigazgatásilag másik két településsel, Szőreggel és Tiszaistvánfalvával alkotnak egy községet. Temerin többségében magyar város volt. Az utóbbi évtizedekben azonban a magyar lakosság nagyon megfogyatkozott. Az 1990-es évek elején pedig több mint 7000 szerb menekültet telepítettek be Temerinbe, a magyar lakosság pedig tovább csökkent, így ma már a magyarok aránya alig éri el a 30%-ot. Ezen a vajdasági településen kezdődött a temerini fiúk néven elhíresült magyar fiatalok kálváriája 2004. június 25-én este. Ekkor érkezett Temerinbe már ittas és drog által befolyásolt állapotban Zoran Petrovics, a 37 éves szerb származású újvidéki drogdíler. Az este folyamán több temerini szórakozóhelyen is megfordult, a vendégekkel kötözködött. Botrányos viselkedésével elérte, hogy mindenhonnan már idő előtt kitessékelték. A temerini piactéren éjfél körül találkozott a magyar fiatalokkal, akikkel szóváltásba keveredett. Petrovics itt szexuálisan molesztálta a közelében lévő fiatal lányokat és sértő megjegyzéseket tett a fiatalok magyar származására. A temerini fiatalok ezt nem tűrték és követelték, hogy vonja vissza a magyarságra tett sértő megjegyzéseit. A drogdíler azonban erre nem volt hajlandó, ami után az ügy tettlegességig fajult. A magyar fiatalok szüleinek elmondása szerint Petrovics ezután még több csoporttal is összeakaszkodott. Azt lehetetlen megítélni, hogy vajon a verések következtében vagy a kábítószer és az alkohol hatásától, de még az éjszaka folyamán összerogyott és korházba került.
Másnap délelőtt házról házra járt a temerini rendőrség és begyűjtötte a fiúkat. Miért pont őket, nem tudni. Petrovics ugyanis nem tudta megnevezni támadóit, a vallomása szerint arra sem emlékezett, hogyan került hajnalban az utcára. A temerini fiúkat az incidenst követően előzetes letartóztatásba helyezték és az újvidéki börtönbe szállították, ahol végül 16 hónapot töltöttek, emberhez nem méltó körülmények között. Ekkorra már az volt a vád, hogy megkínozták és előre megfontolt gyilkossági szándékkal támadtak rá Zoran Petrovicsra. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Petrovics felső állkapcsa eltört, a nyelőcsöve benyomódott, a férfi végbelébe faágat nyomtak fel, testét megégették, s levizelték a férfit. Az esetet azonban a piactéren lévő fiatalok nem látták. Az egyik szemtanú úgy véli, ha meg is történt a borzalmas eset, biztosan nem a piactéren folyt a dulakodás, és egyáltalán nem bizonyítható, hogy az öt temerini fiú közül bárki megkínozta volna a szerb férfit. Az orvosi leletek pedig egyértelműen bizonyítják, hogy Petrovics testén sehol sem voltak égés illetve vizeletnyomok. Ezt támasztják alá a temerini fiúk szüleinek beszámolói is, akik a verekedést követő harmadik napon meglátogatták a megvert férfit a kórházban.
Az újvidéki börtönben úgy várták őket, hogy "jönnek azok a magyarok, akik megöltek egy szerbet". Ennek megfelelően a "befogadást" követően napokig verték őket, s 5 napra magánzárkába kerültek étel-ital, WC papír nélkül. A szülők a lerövidített láthatási idő alatt csak szerbül beszélhettek gyermekeikkel, már amiről lehetett. Megtiltották ugyanis, hogy a tárgyról essék szó, a börtönben ért atrocitásokról pedig nem mertek beszélni a fiatalok. Tudták, rosszul járnának. Később az újvidéki börtön igazgatója bevallotta, történtek túlkapások, de ezeket megfelelő szankciók követték.
A szülők több alkalommal is különböző eljárásbeli mulasztásokra hívták föl a figyelmet (például, hogy a vallomásokat veréssel csikarták ki, hogy a kihallgatás ideje alatt egy ügyvédet rendeltek ki mind az öt gyanúsított részére, továbbá hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon minimális mértékben mutattak ki alkoholt a fiúk vérében, holott még az incidens utáni délelőttön – letartóztatásuk pillanatában – is szemlátomást erősen alkoholos állapotban voltak stb.).
A védelem a bírósággal nem tudta elfogadtatni a különböző beadványokban megfogalmazott panaszait. Az eljárás lefolytatásának gyorsasága, a főügyész és a bírónő gyanúsítottakra vonatkozó kijelentései, továbbá az ítélet súlyossága arra enged következtetni, hogy a bíróság elfogultan, külső hatásoktól befolyásolva hirdette ki a drákói ítéletet, amely szinte az egész délvidéki magyar közösséget megdöbbentette.
2005. április 11-én az Újvidéki Kerületi Bíróság emberölés bűntett kísérlete miatt Máriás Istvánt 15 év, Illés Zsoltot 13 év, Szakáll Zoltánt 11 év 6 hónap, Uracs Józsefet 11 év 6 hónap, Horváth Árpádot pedig 10 év börtönbüntetésre ítélte.
2005. szeptember 5-én Szerbia Legfelsőbb Bírósága elutasította az elítéltek védői által benyújtott fellebbezéseket és az Újvidéki Kerületi Bíróság ítéletét teljes egészében helybenhagyta.
Összesen az öt temerini fiú 61 év börtönbüntetést kapott. A kiszabott büntetések példanélküliek, mivel magasságuk eléri a Hágában elítélt – ártatlan civilek megkínzásáért, illetve kivégzéséért felelős - háborús bűnösök ítéleteinek magasságát.
A drákói ítélet kihirdetése után megkezdődött az a szélmalomharc, amely mind a mai napig tart. Megmozdultak a délvidéki magyarság politikai szervezetei, a civil szervezetek, de az újságírók is kiemelt figyelmet szenteltek az ügynek. Ugyanez elmondható néhány magyarországi szervezetre, közéleti személyiségre, napi- és hetilapra és különböző hírportálokra is.
Miután a szerbiai igazságszolgáltatás előtt minden jogorvoslati lehetőség kimerült, a Magyar Polgári Szövetség elnöke, Rácz Szabó László és a Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós kezdeményezésére Gyüre István adai ügyvéd beadvánnyal fordult a strasbourgi emberi jogi bírósághoz. A beadványt – sajnos - elutasították.
Az Európai Parlament képviselői közül dr. Becsey Zsolt foglalkozott az esettel, például – Tőkés Lászlóval közösen - közmeghallgatást is szervezett Brüsszelben, amelynek keretében a résztvevők érintették a fiúk helyzetét is. Az ifjúsági szervezetek közül főleg a Jobbik Magyarországért Mozgalom,Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és az Egyesült Magyar Ifjúság tett az ügy érdekében, lehetőségeik szerint – nyári táboraikban – előadásokat, adománygyűjtést szerveztek. A közelmúltban elkészült M.Szabó Imre budapesti televíziós műsorvezető dokumentumfilmjei, amelyet eddig már néhány délvidéki és magyarországi helyszínen is levetítettek, sőt – kanadában is bemutatták.
2009. áprilisában az ügyükben kegyelmi kérvényt nyújtot be mgr. Bozóki Antal a fiúk fölhatalmazott ügyvédje Boris Tadicshoz, a Szerb Köztársasági Elnökhöz. Emellett az Emberi Jogi Központ aláírásgyűjtést szervezett a kegyelmi kérvény nyomatékosítása érdekében. Összesen 36 szervezet képviselője látta el kézjegyével a petíciót.
A sértett, Zoran Petrovics 2009-ben meghalt. A boncolás során heroint és axiolitikumot (idegcsillapító, szorongást csökkentő szer) találtak Zoran Petrovics testében.
Tőkés László kiáll a temerini fiúk mellett az EP-ben
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2009. október 8-án Brüsszelben: - A szerbiai magyarverések széles körű visszhangot váltottak ki világszerte – olyannyira, hogy 2005 januárjában még az Európai Parlament is tényfeltáró bizottságot küldött ki Délvidékre, a jelenség kivizsgálására. Ezzel szemben a Temerini Magyar Fiúk ügye sajnálatos módon háttérbe szorult, mivel ez esetben látszólag egy szerb férfi volt a történet szenvedő alanya.
Való igaz, hogy az öt éve raboskodó temerini fiúk Zorán Petrovicsot súlyosan bántalmazták. Ettől kezdve azonban a drámai esemény szenvedő alanyaivá egyértelműen ezek a magyar fiatalok léptek elő, akik a többségi nacionalizmus könyörtelen logikája szerint olyanképpen váltak a szerb hatóságok áldozataivá, miképpen Malina Hedvig a szlovák vagy Cseresnyés Pál a román hatalom megtorlásának.
2010 decemberében Szabó Tímea is kegyelmet kért a temerini fiúknak
A parlament kisebbségi bizottságának LMP-s alelnöke, Szabó Tímea pénteken – az emberi jogok világnapján – nyílt levélben kért kegyelmet Boris Tadic szerb elnöktől a „temerini fiúknak”.
Kitért arra is, hogy október 15-én meglátogatta őket a Sremska Mitrovica-i börtönben.
2010 decemberében Gurmai Zita magyarországi európai parlamenti képviselő Tadics közbenjárását kérte a temerini fiúk ügyében, amikor is, sajtóértesülések szerint, az elnök embertelennek minősítette a kirótt büntetést, s engedményt helyezett kilátásba. Ez adott okot a közvélemény derűlátóbb várakozására, melyet aztán a Magyar Szó információi cáfoltak meg, melyek szerint a fiatalok közül csak hárman kaphatnak büntetéscsökkentést.
Tadics végül döntött: Máriás István és Illés Zsolt nem kaphat kegyelmet, azonban az ítélet nem vonja meg annak a lehetőségét, hogy egy idő múlva ismét kegyelmi kérvénnyel forduljanak a köztársasági elnökhöz.
A három további temerini elítélt esetében még nem született meg az elnöki döntés. Ők még reménykedhetnek, hogy egy pár évvel csökkentik a méltatlanul súlyos büntetésüket.
2011,márciusában Morvai Krisztina, a Jobbik EP képviselője és Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő a napokban délvidéken járt, ahol találkoztak a 61 évre elítélt öt temerini fiú hozzátartozóival is, akiknek segítséget ígértek.
A jobbikos képviselők a családtól elsősorban az eljárási folyamat jogszerűségéről érdeklődtek. Gaudi-Nagy Tamás a DunaTV-nek adott interjújában kijelentette: Szerbiának addig nem lehet zöld utat adni, amíg nem vet véget az ilyen jogtiprásoknak. Morvai Krisztina a tévének elmondta, hogy tapasztalataikról az Európai Tanácsnak és az Európai Unió Bővítési Biztosának is jelentést tesznek.
2011, májusában Schmitt Pál Szerbiában a temerini fiúkról is tárgyalt
A temerini fiúk esete 2004-ben történt, amikor a Vajdaságban megnőtt a magyarellenes cselekedetek száma. Általános vélemények szerint ezt szerette volna a szerb hatalom ellensúlyozni a temerini fiúkra kirótt példátlanul súlyos ítélettel.
Összesen 61 évre ítélték őket – nacionalista választási propaganda céljaira használva esetüket. Ilyen súlyos büntetéseket a balkáni háborúban elkövetett háborús vagy népellenes bűnökért sem ríttak ki senkire. Legfőbb „bűnük” az volt, hogy: magyarok.
Ugyanebben az időszakban mintegy 300 magyart vertek meg Szerbiában – jogkövetkezmény nélkül. Az arány: 300 az 1-hez.
Ez úton szeretnénk még Köszönetet mondani mindazoknak akik -e nehéz börtönévek mellett támogattak bennünket a világ minden tájárol,adományaikkal ,felszólalásaikkal az anyaországi parlamentben ,az Eu parlamentben ,a cikkekben, a tv müsorokban,a médiában és megértést tanusitottak irántunk.
Üdvözlettel a Temerini fiúk

 

http://www.humanrightscenter.net/borton/

http://www.humanrightscenter.net/hu

Oldalmenü
Diavetítő